Nem igazán látszik csitulni az a perpatvar, ami a médiatörvény körül kialakult. Úgy látszik, hogy azoknak, akik a média és sajtószabadság demokratikus érdekeit védik Magyarország érdeke mit sem számít. Mindegy, hogy hazánk épp az egyik legnagyobb politikai és gazdasági feladat, ugyanakkor lehetőség előtt áll a média és sajtószabadság elszánt harcosait ez nem igazán izgatja. Szerintük nem számít, hogy az Európai Uniós elnökség startjára rávetheti, sőt már rávetett az árnyékát az a fajta hancúrhadjárat, amit Konrád György és társai ezúttal Nyugat Európában folytattak és folytatnak. Pedig itt aztán tényleg mindenki megmutathatta volna, hogy mi a magyar érdek. Elsősorban egy erős és biztos országnak kellett volna mutatkozni, akikre tényleg rá lehet bízni Európa kormányzását fél évre.
Ehelyett úgy tűnik, hogy a kis magyar hazában forrongó politikai leves most már elöntötte egész Európát. Újra igazolást nyert problémáink orvoslásával kapcsolatban nem tudjuk felhívni magunkra az öreg kontinens figyelmét, de baklövéseinket annál szívesebben tesszük közszemlére. Szinte tökéletes és hamisítatlan, eredeti kádárizmussal Konrád György és társai ugyanúgy szaladgálnak jelenleg Európa szerte, mint anno elődeik a Szovjetunióba. És az Európai Unió reakciója sem sokban különbözik a keleti nagy baráti szövetséges reakcióitól, éppen csak valamivel nyugatiasabb a stílusa. Most nem Sztálin, Hruscsov, vagy Brezsnyev, hanem Baroso, Merkel és Sárközy diktálnak, nekünk. Ők mondják meg mi a szép, a jó és a mérvadó.
Hiába, sokszor a küllem változik, szláv helyet latinos és germán nevek, sőt még egy magyaros is besikerül, Szovjet helyett Európai az unió, de a lényeg ugyanaz marad. Ez pedig a komcsi vagy szoci (kinek ahogy tetszik) spiclipolitika, amivel minket magyarokat adnak ki, járatnak le és akarnak tönkretenni pártpolitikai színezettől függetlenül, velünk egy hazában élő szavatosságukat vesztett világpolgárok.
A bennünket „szerető” Európa nem nézi, hogy ki kire szavazott, csak azt, hogy ebben az országban magyarok élnek, akiknek már megint sikerül leégetni magukat. Miért kell külhonokban szaladgálni, árulkodni, siránkozni és panaszkodni, Brüsszelbe áttenni volt moszkvai helyszíneinket, ha valami nem tetszik, akkor azonnal jelenteni? Talán az Európai Unió ugyanazokat a személyeket bízta meg Magyarországon a spicliskedéssel, mint anno Moszkva? Az Európai Uniónak is erre a júdáspolitikára van szüksége? Végül az utolsó kérdés remélem csak költői: elvtársak ugye ezúttal tankokat nem hívtok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése