Külföldön is aggódnak a magyar médiatörvény miatt - a 168óraonline szerint
Izgulnak a vörösök - NOL cikk
Ha tényleg arról van szó, amit a sajtó állít az új médiatörvényről, akkor a legkeményebb diktatúra elé nézhetünk. Nem vitás Orbán Viktor lesz a 21. század Ceausescuja és nekünk, magyaroknak, legalábbis, akik itt élünk a 93 ezer négyzetkilométeren belül szembe kell néznünk a legkeményebb politikai rendszerrel, ami rosszabb lesz Rákosinál, Kádárnál, de lehet még a Nyilasoknál is. Ha tényleg arról van szó.
Valójában a dolog természeténél fogva kicsit másképp fest a valóság. A média üzlet, jó üzlet és mi tagadás nem épp kormánybarát körök ülnek ma olyan székekben, ahonnan fejek fognak hullni. De ennél tovább is kell menni. A média ma Magyarországon kifejezetten egyoldalú, mégpedig bal-liberális beállítottságú. Mindenféle előítélet nélkül kell kimondanunk ezt a jelzőt, ahhoz, hogy megértsük mi is történik. A tiltakozás nem a sajtószabadság védelméről szól, hanem pontosan arról, amit ma a bal-liberális média sajtószabadságnak nevez.
De nézzünk bele ebbe a tükörbe és vegyünk akár csak egy példát, a televíziót:
A mai magyar médiának van egy közszolgálati és kereskedelmi blokkból álló bal-liberális szemléletű centruma ettől jobbra még néhány periférikus elem megfér, ugyanakkor rengeteg nem hivatalos földalatti mozgalom szerű, más szemléletű médium működik, jórészt az on-line médián keresztül kommunikálva. Miért is? Mert az imént említett centrum ide üldözi, nonkonformnak nevezi azt, ami szerinte nem jó. Ezt teszi a mostani média törvénnyel kapcsolatban is. Baj, ha valaki szót emel az ellen, hogy a szabadság jegyében mi rengeteg sok szennyet ömleszt mentális fogyasztási cikként az emberek elé. Csak néhány nagy név: Mónika Show, ahol az emberek éveken át nézhették, a jóízű verekedések mellett, hogy mik is a következménye az elégtelen szájhigiéniának, Joshi Bharat szinte ugyanaz egy másik csatornán, csak itt már a műsorvezető sem tudta épp melyik országban is forgat. Az örömteli szappanoperák Dél-Amerikából és magyar prototípusai a Jó Barátok és a Jóban Rosszban. Már a hűséges néző sem tudná megmondani, hogy honnan is indult a lényegtelen, ámde feneketlen sztori. Olcsó kvízműsorok és Astro Show, a legalja a televíziózásnak, már azok is szégyellik magukat, akik a műsort vezetik, de egy embernek még innen is sikerült a celeb címet elnyernie. Mindazonáltal kérdés, hogy melyik nagyobb szégyen az aktuális Kenó sorsolást levezetni vagy egy ilyen kvízműsorban szenvedni órákig a be nem telefonálók tömegétől. A sor nem teljes és folytatható és még nem beszéltünk a közszolgálat olcsó pacsulijáról, ahol lassan évek óta ugyanaz a sláger megy, előveszik a poros átkos-békebeli tekercseket és jót nosztalgiáznak az egyre csak idősödő Táncdal Fesztivál épp józanul elcsípett tagjaival vagy esetleg kiruccannak időnként határontúlra bemutatni az elmaradottságot és a nyomort. Ó jé, onnan aztán tényleg semmi jó nem származhat, üzenik. Ha ez már nem elég megható, akkor taxiba szállnak és az embereket mindenféle érdektelen dolgokról kérdezik több nyelven, ami valljuk be leginkább csak időpocsékolás, erről beszélünk otthon is, tehát alternatívákat várnánk.
A hírszolgáltatás, amiről most aktuálisan is szó van szintén csak a fent említett centrum jegyeit hordozza magán. A kereskedelmi adók hírszolgáltatásai nem hogy hiteltelenek,de egyszerűen lényegtelenek. Tényleg az érdekli a nézőket, hogy naponta hány kis, helyi jellegű és nagyobb mérvű katasztrófa történik? Mert tudom, fájó Mari néninek, hogy a részeg szomszéd az amúgy is belvizes időszakban meglopja és elviszi a leghetykébb kendermagos tyúkját, ezért ő legegyszerűbb megoldásként azt választja, hogy fejszével eszközöl testi fenyítést az RTL jelenlétében, ahol a Fókusz már hetekkel azelőtt feltérképezte a még ki sem alakult szituációt egy mélyinterjú során, de vajon tényleg nincs ennél fontosabb? A kormányról folyamatosan negatív híreket hallunk. Ez könnyen azt az érzetet keltheti, hogy a kormány nem jól végzi a dolgát, lám most már diktatúra is készül, de ha netán az imént említett szűrőrendszeren keresztül beszivárog egy-két olyan visszajelzés, ami ennek az ellenkezőjét mutatja, akkor egyszeriben összezavarodunk. Idáig juttat bennünket ma a magyar média, összezavar és ez az aggasztó, nem az új média törvény.
Természetesen mind ehhez hozzájárul egy jól kidolgozott propaganda gépezet működtetése. Sorra lehetne venni azokat a műsorokat, ami pontosan arra hivatott, hogy az emberek esetleges kérdőjeleit eloszlassa a fejekben. Erre az egyik legjobb példa a Heti Hetes. A műsor tudomást sem vesz a változó világ természetéről és mindent kifejezetten csak egy szempont szerint tud megközelíteni, balról, ahol Farkasházy ül. De hisz épp erre való.
Nos, ami talán a mai magyar médiáról a legszembetűnőbben diagnózist állít fel az az a tény, hogy aki ma nem akar mentális mérgezést kapni a szennytől és a híg elfuserált műsoroktól, az egyszerűen nem néz televíziót. Ez a szomorú.
Izgulnak a vörösök - NOL cikk
Ha tényleg arról van szó, amit a sajtó állít az új médiatörvényről, akkor a legkeményebb diktatúra elé nézhetünk. Nem vitás Orbán Viktor lesz a 21. század Ceausescuja és nekünk, magyaroknak, legalábbis, akik itt élünk a 93 ezer négyzetkilométeren belül szembe kell néznünk a legkeményebb politikai rendszerrel, ami rosszabb lesz Rákosinál, Kádárnál, de lehet még a Nyilasoknál is. Ha tényleg arról van szó.
Valójában a dolog természeténél fogva kicsit másképp fest a valóság. A média üzlet, jó üzlet és mi tagadás nem épp kormánybarát körök ülnek ma olyan székekben, ahonnan fejek fognak hullni. De ennél tovább is kell menni. A média ma Magyarországon kifejezetten egyoldalú, mégpedig bal-liberális beállítottságú. Mindenféle előítélet nélkül kell kimondanunk ezt a jelzőt, ahhoz, hogy megértsük mi is történik. A tiltakozás nem a sajtószabadság védelméről szól, hanem pontosan arról, amit ma a bal-liberális média sajtószabadságnak nevez.
De nézzünk bele ebbe a tükörbe és vegyünk akár csak egy példát, a televíziót:
A mai magyar médiának van egy közszolgálati és kereskedelmi blokkból álló bal-liberális szemléletű centruma ettől jobbra még néhány periférikus elem megfér, ugyanakkor rengeteg nem hivatalos földalatti mozgalom szerű, más szemléletű médium működik, jórészt az on-line médián keresztül kommunikálva. Miért is? Mert az imént említett centrum ide üldözi, nonkonformnak nevezi azt, ami szerinte nem jó. Ezt teszi a mostani média törvénnyel kapcsolatban is. Baj, ha valaki szót emel az ellen, hogy a szabadság jegyében mi rengeteg sok szennyet ömleszt mentális fogyasztási cikként az emberek elé. Csak néhány nagy név: Mónika Show, ahol az emberek éveken át nézhették, a jóízű verekedések mellett, hogy mik is a következménye az elégtelen szájhigiéniának, Joshi Bharat szinte ugyanaz egy másik csatornán, csak itt már a műsorvezető sem tudta épp melyik országban is forgat. Az örömteli szappanoperák Dél-Amerikából és magyar prototípusai a Jó Barátok és a Jóban Rosszban. Már a hűséges néző sem tudná megmondani, hogy honnan is indult a lényegtelen, ámde feneketlen sztori. Olcsó kvízműsorok és Astro Show, a legalja a televíziózásnak, már azok is szégyellik magukat, akik a műsort vezetik, de egy embernek még innen is sikerült a celeb címet elnyernie. Mindazonáltal kérdés, hogy melyik nagyobb szégyen az aktuális Kenó sorsolást levezetni vagy egy ilyen kvízműsorban szenvedni órákig a be nem telefonálók tömegétől. A sor nem teljes és folytatható és még nem beszéltünk a közszolgálat olcsó pacsulijáról, ahol lassan évek óta ugyanaz a sláger megy, előveszik a poros átkos-békebeli tekercseket és jót nosztalgiáznak az egyre csak idősödő Táncdal Fesztivál épp józanul elcsípett tagjaival vagy esetleg kiruccannak időnként határontúlra bemutatni az elmaradottságot és a nyomort. Ó jé, onnan aztán tényleg semmi jó nem származhat, üzenik. Ha ez már nem elég megható, akkor taxiba szállnak és az embereket mindenféle érdektelen dolgokról kérdezik több nyelven, ami valljuk be leginkább csak időpocsékolás, erről beszélünk otthon is, tehát alternatívákat várnánk.
A hírszolgáltatás, amiről most aktuálisan is szó van szintén csak a fent említett centrum jegyeit hordozza magán. A kereskedelmi adók hírszolgáltatásai nem hogy hiteltelenek,de egyszerűen lényegtelenek. Tényleg az érdekli a nézőket, hogy naponta hány kis, helyi jellegű és nagyobb mérvű katasztrófa történik? Mert tudom, fájó Mari néninek, hogy a részeg szomszéd az amúgy is belvizes időszakban meglopja és elviszi a leghetykébb kendermagos tyúkját, ezért ő legegyszerűbb megoldásként azt választja, hogy fejszével eszközöl testi fenyítést az RTL jelenlétében, ahol a Fókusz már hetekkel azelőtt feltérképezte a még ki sem alakult szituációt egy mélyinterjú során, de vajon tényleg nincs ennél fontosabb? A kormányról folyamatosan negatív híreket hallunk. Ez könnyen azt az érzetet keltheti, hogy a kormány nem jól végzi a dolgát, lám most már diktatúra is készül, de ha netán az imént említett szűrőrendszeren keresztül beszivárog egy-két olyan visszajelzés, ami ennek az ellenkezőjét mutatja, akkor egyszeriben összezavarodunk. Idáig juttat bennünket ma a magyar média, összezavar és ez az aggasztó, nem az új média törvény.
Természetesen mind ehhez hozzájárul egy jól kidolgozott propaganda gépezet működtetése. Sorra lehetne venni azokat a műsorokat, ami pontosan arra hivatott, hogy az emberek esetleges kérdőjeleit eloszlassa a fejekben. Erre az egyik legjobb példa a Heti Hetes. A műsor tudomást sem vesz a változó világ természetéről és mindent kifejezetten csak egy szempont szerint tud megközelíteni, balról, ahol Farkasházy ül. De hisz épp erre való.
Nos, ami talán a mai magyar médiáról a legszembetűnőbben diagnózist állít fel az az a tény, hogy aki ma nem akar mentális mérgezést kapni a szennytől és a híg elfuserált műsoroktól, az egyszerűen nem néz televíziót. Ez a szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése