Az Ispánok bére

1 millió 82 ezer 200 forint

A kormány legújabb tisztségviselőiről ez idáig nem sok mindent tudunk, csak azt, hogy egy precíz de barátságos állam létrehozásában segítenek. Na meg a bérük maximumát, ami pontosan:
"1 millió 82 ezer 200 forint".

Esetleg nem segítene egy ispán megtanulni a Népszava cikk írójának leírni ezt a számot? Javaslom a szerzőnek, hogy legközelebb, amikor valamilyen számlát, átutalást vagy megbízást tölt ki a Közlemény rovatba azt is írja be, hogy „Teccik érteni?”

Botrány és rémület az új médiatörvény körül –TVzz amíg tudsz

Külföldön is aggódnak a magyar médiatörvény miatt - a 168óraonline szerint

Izgulnak a vörösök - NOL cikk


Ha tényleg arról van szó, amit a sajtó állít az új médiatörvényről, akkor a legkeményebb diktatúra elé nézhetünk. Nem vitás Orbán Viktor lesz a 21. század Ceausescuja és nekünk, magyaroknak, legalábbis, akik itt élünk a 93 ezer négyzetkilométeren belül szembe kell néznünk a legkeményebb politikai rendszerrel, ami rosszabb lesz Rákosinál, Kádárnál, de lehet még a Nyilasoknál is. Ha tényleg arról van szó.

Valójában a dolog természeténél fogva kicsit másképp fest a valóság. A média üzlet, jó üzlet és mi tagadás nem épp kormánybarát körök ülnek ma olyan székekben, ahonnan fejek fognak hullni. De ennél tovább is kell menni. A média ma Magyarországon kifejezetten egyoldalú, mégpedig bal-liberális beállítottságú. Mindenféle előítélet nélkül kell kimondanunk ezt a jelzőt, ahhoz, hogy megértsük mi is történik. A tiltakozás nem a sajtószabadság védelméről szól, hanem pontosan arról, amit ma a bal-liberális média sajtószabadságnak nevez.

De nézzünk bele ebbe a tükörbe és vegyünk akár csak egy példát, a televíziót:

A mai magyar médiának van egy közszolgálati és kereskedelmi blokkból álló bal-liberális szemléletű centruma ettől jobbra még néhány periférikus elem megfér, ugyanakkor rengeteg nem hivatalos földalatti mozgalom szerű, más szemléletű médium működik, jórészt az on-line médián keresztül kommunikálva. Miért is? Mert az imént említett centrum ide üldözi, nonkonformnak nevezi azt, ami szerinte nem jó. Ezt teszi a mostani média törvénnyel kapcsolatban is. Baj, ha valaki szót emel az ellen, hogy a szabadság jegyében mi rengeteg sok szennyet ömleszt mentális fogyasztási cikként az emberek elé. Csak néhány nagy név: Mónika Show, ahol az emberek éveken át nézhették, a jóízű verekedések mellett, hogy mik is a következménye az elégtelen szájhigiéniának, Joshi Bharat szinte ugyanaz egy másik csatornán, csak itt már a műsorvezető sem tudta épp melyik országban is forgat. Az örömteli szappanoperák Dél-Amerikából és magyar prototípusai a Jó Barátok és a Jóban Rosszban. Már a hűséges néző sem tudná megmondani, hogy honnan is indult a lényegtelen, ámde feneketlen sztori. Olcsó kvízműsorok és Astro Show, a legalja a televíziózásnak, már azok is szégyellik magukat, akik a műsort vezetik, de egy embernek még innen is sikerült a celeb címet elnyernie. Mindazonáltal kérdés, hogy melyik nagyobb szégyen az aktuális Kenó sorsolást levezetni vagy egy ilyen kvízműsorban szenvedni órákig a be nem telefonálók tömegétől. A sor nem teljes és folytatható és még nem beszéltünk a közszolgálat olcsó pacsulijáról, ahol lassan évek óta ugyanaz a sláger megy, előveszik a poros átkos-békebeli tekercseket és jót nosztalgiáznak az egyre csak idősödő Táncdal Fesztivál épp józanul elcsípett tagjaival vagy esetleg kiruccannak időnként határontúlra bemutatni az elmaradottságot és a nyomort. Ó jé, onnan aztán tényleg semmi jó nem származhat, üzenik. Ha ez már nem elég megható, akkor taxiba szállnak és az embereket mindenféle érdektelen dolgokról kérdezik több nyelven, ami valljuk be leginkább csak időpocsékolás, erről beszélünk otthon is, tehát alternatívákat várnánk.

A hírszolgáltatás, amiről most aktuálisan is szó van szintén csak a fent említett centrum jegyeit hordozza magán. A kereskedelmi adók hírszolgáltatásai nem hogy hiteltelenek,de egyszerűen lényegtelenek. Tényleg az érdekli a nézőket, hogy naponta hány kis, helyi jellegű és nagyobb mérvű katasztrófa történik? Mert tudom, fájó Mari néninek, hogy a részeg szomszéd az amúgy is belvizes időszakban meglopja és elviszi a leghetykébb kendermagos tyúkját, ezért ő legegyszerűbb megoldásként azt választja, hogy fejszével eszközöl testi fenyítést az RTL jelenlétében, ahol a Fókusz már hetekkel azelőtt feltérképezte a még ki sem alakult szituációt egy mélyinterjú során, de vajon tényleg nincs ennél fontosabb? A kormányról folyamatosan negatív híreket hallunk. Ez könnyen azt az érzetet keltheti, hogy a kormány nem jól végzi a dolgát, lám most már diktatúra is készül, de ha netán az imént említett szűrőrendszeren keresztül beszivárog egy-két olyan visszajelzés, ami ennek az ellenkezőjét mutatja, akkor egyszeriben összezavarodunk. Idáig juttat bennünket ma a magyar média, összezavar és ez az aggasztó, nem az új média törvény.

Természetesen mind ehhez hozzájárul egy jól kidolgozott propaganda gépezet működtetése. Sorra lehetne venni azokat a műsorokat, ami pontosan arra hivatott, hogy az emberek esetleges kérdőjeleit eloszlassa a fejekben. Erre az egyik legjobb példa a Heti Hetes. A műsor tudomást sem vesz a változó világ természetéről és mindent kifejezetten csak egy szempont szerint tud megközelíteni, balról, ahol Farkasházy ül. De hisz épp erre való.

Nos, ami talán a mai magyar médiáról a legszembetűnőbben diagnózist állít fel az az a tény, hogy aki ma nem akar mentális mérgezést kapni a szennytől és a híg elfuserált műsoroktól, az egyszerűen nem néz televíziót. Ez a szomorú.

Itt élünk mi



Ilie Nastase

Magyarország európai megoldásokat vár a határon túli magyarok problémáinak a kezelésében a szomszédos államoktól. Mindezt Németh Zsolt külügyi államtitkár jelezte szlovák kollégája fele. Helyes és szép elvárás. Azonban, hogy erre a szomszédos államok képesek, esetleg hajlandók leszenk-e mi sem mutatja jobban, hogy szinte ezzel egy időben Romániában a neves teniszezőt Ilie Nastase-t azért kellett megbüntetnie a Diszkrimináció Ellenes Bizottságnak, mert sajtó orgánumok előtt úgy vélekedett, hogy helyes, ahogyan Franciaország eljárt a romák kitelepítése ügyében és ezeket a kitelepítetteket Székelyföldre kellene betelepíteni, hogy ott megváltoztassák az etnikai arányokat. Ezekért a kijelentéseiért Ilie Nastase-t 40.000 Ft-nak megfelelő pénzbírsággal sújtották. Európai megoldásokról van itt szó?

Magyarország X-elt a Faktorban

Ha már valamire futotta, akkor dalénekeseink vannak bőven. Legalábbis ezt mutatja az elmúlt idő két tehetségkutató műsora is. Az X Faktor az idén startolt az RTL-en és rögtön hozta magával a bulváros sztárképzés legapróbb részletét is. Sok mindent láttunk, örömöt, mosolyt, bukást, túlélést, párbajt és testvérpárbajt, majdnem otthonszülést, Király L. Norbit. És ott voltak a mentorok, a „humorzsák”Geszti, „titokzatos”Malek Miki, és lassan érzelmi túláradásában a nemi identitás zavaráig eljutó Nagy Feró. Nem is csoda Feró öröme, hiszen mentorgyőzelmét Keresztes könnyei sem moshatták el, pedig a könnyáradat tengerén vitorlát bontó ifjak hajója majdnem révbe ért, Norbi és Nikolas jutottak a legmesszebb, a kisebbik Vastag inkább vékonynak bizonyult. Végül pedig Vastag Csaba nyerte meg ezt az egész izgalmat, csak egyetlen kérdés maradt a műsor végén: mit a fészkes fenét keresett a fináléban Ádok Zoli, mert ha őt tartogatták nagyágyúnak a legvégére, hát akkor igencsak mellényúltak? Kérdezhetné valaki, hogy a műsorvezetőkről miért nem esett szó? Nos, szerintem annyira felejtős produkciót nyújtottak az egész műsor alatt a saját területükön, hogy említésre sem méltó, sem Balázs sem pedig Nóra, azonkívül, hogy időnként fura cuccokban jelentek meg a színpadon. Azonban az első X Faktorban méltán érezhettük úgy, hogy Magyarország döntetlent játszott a két döntőst tekintve. Olyannyira, hogy egyértelmű volt nagyon sokakban az érzés, ezután dől el, az első hely elnyerésétől függetlenül, hogy ki fog majd befutni. Nikolsnak istenadta tehetsége van Csaba pedig a Gesztitől számított kifejezéssel élve egy „tutista”, mindkettő Faktor és jó ugródeszkáról indultak. Hát hajrá fiuk.

Megasztár - Megvolt (ez is)

Egy héttel ezelőtt, amikor Szíj Melinda búcsúzott a Megasztárból egy ismerősöm megjegyezte ennek kapcsán, hogy biztosan a „románok” jól szavaztak. Ezen érzésével nem lehetett túlságosan egyedül, hiszen pár nap múlva már Szíj Melinda anyukája is azon fakadt ki, hogy a lányával szemben egy határon túli magyar nyert. Az hogy Szíj anyuka az előbb élt kifejezést használta-e vagy a szerkesztők finomították a de facto románt határon túli magyarrá nem tudni, de nem is érdekes. Aztán eljött a döntő pillanata és kimondták a nevet: Tolvai Renáta, a 19 éves nagyváradi lány 2010-ben az év hangja, legalábbis a Megasztár szerint. Döbbent Kökényt és oly annyira meglepett Tolvai Renátát láthattunk a színpadon, hogy a legutolsó közös dal alatt sem tért még magához a legújabb sztár. A második helyezett pedig amilyen gyorsan csak lehetett oly hamar oldalgott el, természetesen őt is meglepte ez az eredmény.

A Megasztár fináléja tehát tartogatott jó pár meglepetést, hiszen mondhatjuk, hogy a három legesélyesebb közül a legesélytelenebb nyert, de a sors akarta így és persze, ha minden igaz, akkor a nézők. Hiába, igaz a régi bölcsesség, ha a vége jó, akkor minden jó, hiszen annyi minden történik abszurd világunk reflektorfényes szegletében, amit a média gátlástalanul taszít a fogyasztó arcába, hogy szükségesek az efféle katarzisok. Tolvai Reanáta győzelmével egyúttal átélhették mindazok, akik a műsort nézték, hogy az őszinteség, a kitartás, a természetesség olyan értékek, amit nem lehet a legkörmönfontabb stylist segítségével sem pótolni. Az is fontos üzenet, hogy a „románok” is emberek, gondolok itt azokra, akik az országhatáron túl élnek és mégis magyarok. Semmivel sem kevesebb magyarok az ország határon belül élőktől, még akkor sem, ha hasonló helyzetekben megcsillogtatják ezt a fajta műveletlenségüket azok, akik különböző indítatásból más nációhoz sorakoztatják őket, mert így szeretnének üzenni a világ számára. Azt hiszem kellett ez a győzelem, elsősorban Renátának, de kellett nekünk is, akik nemzetben szeretünk gondolkodni.

Mindenközben Mester Tamás indulót fújt és úgy döntött, hogy túl kicsi ország vagyunk, ahhoz hogy ennyi sztárt, ahogy ő fogalmazott: tehetséget el tudjunk bírni. Habár igazat lehet neki adni a probléma felvetésében, de talán nem lenne egyszerűbb legelőször egy egyszerűbb megoldás? Azt hiszem, nem kellene sokáig válogatni ahhoz, hogy egy hosszabb listán kijelöljük azokat, akik Ganxta Zolee elszólásával élve, a produkció nélküli produkciók műfajában utaznak. Ha őket eltiltanánk az „alkotástól” azonnal lenne hely a sztároknak ebben a limitált kapacitású hazában is. Természetesen ez nem írja felül Mester Tamás elképzeléseit, csupán reálisabb alapot adna a pop zene reformjairól szőtt elképzeléseinek a megvalósulásához.

Végül ahhoz, hogy némi „bulvár kultúrát” is csepegtessek a postba, tegyük fel a kérdést, hol is volt az a fiatalember amikor szépen sorban mindenki gratulált? Nos, nem emlékszem már a nevére, de arra a fiúra gondolok, akivel Reni párbajozott is. Bocsánat, a párbaj az egy másik műsor.

Top Secret - Gyurcsány blog

Illusztráció :)

Tényleg a fejemet akarja?

Lassan könnyekig megható a volt magyar miniszterelnök helyzete és a valódi szimpatizáns el is morzsolja azokat a kikívánkozó könnycseppeket magában, amikor olvassa Gyurcsány Ferenc blogját. Ugyanis őt meghurcolják és rá fenekedik a Fidesz mindent maga alá tipró úthengerének hengerésze, akit jelen esetben Polt Péter legfőbb ügyész testesít meg bősz hivatalában. Akárcsak az 50-es évek ügynök érájában, egyszer csak megcsörren a telefon, Klára az, hangja izgatott, és közli, a lehető legrosszabb hírt… A bejegyzés stílusa izgalmas és fordulatos, magán hordozza a szocreál nyelvezet minden jegyét, sőt a cselekmény is ehhez illeszkedik, már csak egy fekete autó hiányzik és Virág elvtárs.

Bizonyára szívek milliói fognak majd összeszorulni a „nagy böszme” ledőlésének láttán, de addig még mindig van néhány felvonás és a bilincs csörrenésének hangja még várat magára. Gyurcsány Ferencnek börtönben a helye? A kérdésre a Medián nem igazán vállalkozik felmérést készíteni, pedig ez is megérne egy cikket bármelyik hír site-on, mert bárki aki a magyar internetes média oldalait böngészi nem győz eligazodni a jelenlegi kormány téves tevékenységeinek a sorában. Mindezt természetesen a semleges nézőpontok jegyében kellene elképzelni, sőt ma már ennek annyira kézzelfogható az eredménye, hogy a fent említett szakértői gárda mérhető adatokat is szolgál: a kormány immár, végre népszerűtlenné vált – hisz kevesebb a szimpatizáns, mint a többség. Eközben Gyurcsány Ferenc fél és blogol, a média retteg az új médiatörvény miatt. Sok embert be lehet csapni, megtéveszteni és legfőképp összezavarni, sőt sikerül is, azonban ebben a kavalkádban a legfontosabb azt látni, hogy leginkább annak van félni valója, akinek vaj van a füle mögött.


A kérdés tehát nem úgy áll, ahogyan azt Gyurcsány Ferenc kérdezi, hogy tényleg a fejét akarják vagy sem.  A kérdés az, hogy kiderülhet-e róla olyan dolog, amivel a fejével fizethet. Öszöd után szabadon...: habár nem bizonyított, de eléggé valószínű.