Most akkor ki a civil?

A 168 óra szerint Orbánt óriástüntetés fenyegeti.

Én civil vagyok, te civil vagy, ő civil van. De akkor ki a civil? Mert úgy tűnik, hogy legutóbb azok a civilek, akik a Kossuth térre settenkedtek, Bakácsot elnézve közöttük nem épp a megszokott színekben voltak ott. Legalábbis idáig ők nem voltak civilben. Mondjuk, a tünetek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az a civil, aki ellenzékben van, ez már szinte biztos. Van civil narancs és vörös civil. A jó hír pedig az, hogy ezekért a civilekért már Balin is kiállnak. Legalábbis azt olvassuk, hogy ha másképp nem is, de a tengerpartra, igen. Így a tájékozatlanabb civil megtudhatja, hogy Balin van tengerpart. De félő, hogy több nemzeti civil azt gondolja majd, hogy Balin a 3 közül pont arra az egyik tengerpartra álltak ki, „Lájkolni” a legújabb magyar civileket, amelyiket Nagy Lajos idejében valamelyik tenger mosta. Jó, hát azt is tudni kell, hogy ez a civilizált civakodás a Facebook civiljei on-line lakásalapú megmozdulásaiból indult ki, amikor el kezdték egymást „megbökni” az ügy érdekében így nem csoda, ha Bali is beszállt, de én hiányoltam Nepált és Tuvát, igaz az előbbi esetében nem beszélhetünk tengerpartról, utóbbit 44-ben megszállták a szovjetek.

Egy szó mint száz, ez nagyon civil és ha minden igaz, akkor Március 15-én még civilebb lesz. Csak abban reménykedhetünk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk és akkor nem hozzák előre a Büszkeség Menetét. Így remélhetőleg egy hűvösebb márciusi napon a fiuknak nem lesz kedvük egy szál rózsaszín tangába bújva, immár ők is mint civilek, utcáraözönleni.

Konrád György videóüzenete és a többiek…

Médiatörvény RELOAD

Nem igazán látszik csitulni az a perpatvar, ami a médiatörvény körül kialakult. Úgy látszik, hogy azoknak, akik a média és sajtószabadság demokratikus érdekeit védik Magyarország érdeke mit sem számít. Mindegy, hogy hazánk épp az egyik legnagyobb politikai és gazdasági feladat, ugyanakkor lehetőség előtt áll a média és sajtószabadság elszánt harcosait ez nem igazán izgatja. Szerintük nem számít, hogy az Európai Uniós elnökség startjára rávetheti, sőt már rávetett az árnyékát az a fajta hancúrhadjárat, amit Konrád György és társai ezúttal Nyugat Európában folytattak és folytatnak. Pedig itt aztán tényleg mindenki megmutathatta volna, hogy mi a magyar érdek. Elsősorban egy erős és biztos országnak kellett volna mutatkozni, akikre tényleg rá lehet bízni Európa kormányzását fél évre.

Ehelyett úgy tűnik, hogy a kis magyar hazában forrongó politikai leves most már elöntötte egész Európát. Újra igazolást nyert problémáink orvoslásával kapcsolatban nem tudjuk felhívni magunkra az öreg kontinens figyelmét, de baklövéseinket annál szívesebben tesszük közszemlére. Szinte tökéletes és hamisítatlan, eredeti kádárizmussal Konrád György és társai ugyanúgy szaladgálnak jelenleg Európa szerte, mint anno elődeik a Szovjetunióba. És az Európai Unió reakciója sem sokban különbözik a keleti nagy baráti szövetséges reakcióitól, éppen csak valamivel nyugatiasabb a stílusa. Most nem Sztálin, Hruscsov, vagy Brezsnyev, hanem Baroso, Merkel és Sárközy diktálnak, nekünk. Ők mondják meg mi a szép, a jó és a mérvadó.

Hiába, sokszor a küllem változik, szláv helyet latinos és germán nevek, sőt még egy magyaros is besikerül, Szovjet helyett Európai az unió, de a lényeg ugyanaz marad. Ez pedig a komcsi vagy szoci (kinek ahogy tetszik) spiclipolitika, amivel minket magyarokat adnak ki, járatnak le és akarnak tönkretenni pártpolitikai színezettől függetlenül, velünk egy hazában élő szavatosságukat vesztett világpolgárok.

A bennünket „szerető” Európa nem nézi, hogy ki kire szavazott, csak azt, hogy ebben az országban magyarok élnek, akiknek már megint sikerül leégetni magukat. Miért kell külhonokban szaladgálni, árulkodni, siránkozni és panaszkodni, Brüsszelbe áttenni volt moszkvai helyszíneinket, ha valami nem tetszik, akkor azonnal jelenteni? Talán az Európai Unió ugyanazokat a személyeket bízta meg Magyarországon a spicliskedéssel, mint anno Moszkva? Az Európai Uniónak is erre a júdáspolitikára van szüksége? Végül az utolsó kérdés remélem csak költői: elvtársak ugye ezúttal tankokat nem hívtok?